A pu-erh tea fekete vagy zöld tea?

A pu-erh-t meglepően nehéz lehet besorolni, különösen annak, aki még csak most ismerkedik vele.

A szakértői teakörökön kívül sokan valójában először érlelt pu-erh-rel (shou) találkoznak. Néha kínai éttermek teakínálatában szerepel, ázsiai szupermarketekben is kapható, és időnként „karcsúsító” vagy fogyasztó teaként reklámozott filteres tea vagy teakeverék formájában is árulják. Mivel az érlelt pu-erh ennyire sötét, könnyű azt feltételezni, hogy valamiféle fekete tea.

A pu-erh azonban két fő stílusban készül: érlelt pu-erh (shou) és nyers pu-erh (sheng). Megjelenésük és ízük annyira eltérhet, hogy elsőre talán nem is gondolnánk, hogy ugyanabba a teacsaládba tartoznak.

Az érlelt pu-erh rendszerint nagyon sötét, mind a leveleket, mind a főzetet tekintve. Főzete mély vörösesbarna lehet, lágy, földes ízjegyei pedig fára, datolyára, gabonára vagy kakaóra emlékeztethetnek.

A fiatal nyers pu-erh szinte ennek az ellentéte lehet. Főzete gyakran halvány aranyszínű vagy sárgászöld, frissebb virágos, füves vagy gyümölcsös aromákkal, valamint érezhetőbb keserűséggel és fanyarsággal. Megjelenésében és jellegében egyaránt sokkal közelebb állhat a zöld teához.

Akkor most melyik? A pu-erh fekete tea vagy zöld tea?

Mindkét összehasonlítás helytálló, csak más-más okból. Az érlelt pu-erh-t sötét színe és íze miatt gyakran összetévesztik a fekete teával. A nyers pu-erh az elsődleges feldolgozási módja miatt sokkal közelebbi rokonságban áll a zöld teával.

A különbséget úgy érthetjük meg a legkönnyebben, ha egy pillanatra nem a csészében látható színt nézzük, hanem végigkövetjük, mi történik a levelekkel.

A pu-erh, a fekete tea és a zöld tea ugyanabból a növényből készül

A zöld tea, a fekete tea és a pu-erh egyaránt a Camellia sinensis növényből készül.

A pu-erh különösen szorosan kapcsolódik a jünnani nagylevelű teaváltozatokhoz, de ugyanazokból a jünnani levelekből fekete tea is készíthető. Jó példa erre a Dian Hong, Kína egyik legismertebb fekete teája.

Tehát nem maga a levél dönti el, milyen tea lesz belőle. Az számít, hogy a termelő mit tesz vele a szedés után.

A friss leveleket már korán hőkezelhetik, hogy lassítsák az oxidációt, és jobban megőrizzék zöld jellegüket. Sodrás után szándékosan oxidálhatják is őket, amíg fekete tea nem lesz belőlük. A jünnani levelekből pedig napon szárított maochát készíthetnek, amely a nyers és az érlelt pu-erh kiindulási alapja.

Ugyanaz a teanövény, néha még a levélalapanyag is hasonló, mégis egészen más utat jár be a kerttől a csészéig.

A pu-erh erősen kötődik a termőhelyéhez is. Ez egy meghatározott alapanyagokra és előállítási módszerekre épülő jünnani teahagyomány, nem pedig pusztán egy olyan technika neve, amely bárhol, bármilyen teán alkalmazható.

Amikor azonban azt próbáljuk eldönteni, hogy a pu-erh fekete vagy zöld tea-e, a legcélszerűbb a feldolgozásból kiindulni.

Miért tévesztik össze gyakran a pu-erht a fekete teával?

Az érlelt pu-erh esetében könnyű megérteni a zavart.

Egy erős shou főzet olyan sötét lehet, hogy alig lehet átlátni rajta. A nedves levelek barnák vagy csaknem feketék lehetnek, míg a csészében a fa, a föld, a gabona, a datolya vagy a kakaó mély ízjegyei jelenhetnek meg. Egy régi nyers pu-erh is feltűnően sötétté válhat, ha elég sok évig tárolják.

Ha a teakategóriák kizárólag a külső megjelenésen alapulnának, a „fekete tea” teljesen észszerű tippnek tűnne.

A teák esetében azonban ez nem így működik.

A háttérben nyelvi probléma is húzódik. Azt a teát, amelyet az angolul beszélők fekete teának neveznek, kínaiul hongcha (紅茶) néven ismerik, ami szó szerint „vörös teát” jelent, utalva a főzet vöröses színére.

Aztán ott van a heicha (黑茶), amely kínaiul szó szerint „fekete teát” jelent, angolra azonban rendszerint sötét teaként fordítják. A pu-erht általában ehhez a tágabb sötéttea-családhoz sorolják.

Így egy kissé zavaros átfedés alakul ki:

Az angol fekete tea = kínaiul hongcha, vagyis „vörös tea”
A kínai heicha, szó szerint „fekete tea” = angolul sötét tea

Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy teaboltban csak zöld, fehér, oolong és fekete tea kategóriák vannak, könnyen érthető, hogyan kerül a pu-erh a „fekete” teák közé.

Ez a menüben talán praktikus, de a tea megértésében nem igazán segít.

A nyers pu-erh zöld tea?

Ez az összehasonlítás sokkal érdekesebb, mert túlmutat a külső megjelenésen.

A fiatal nyers pu-erh nem csupán hasonlít a zöld teára. A feldolgozásuk kezdeti szakasza valóban sok közös vonást mutat.

A sheng pu-erh készítésére szánt friss leveleket a feldolgozás viszonylag korai szakaszában felhevítik. Ez a sha qing, vagyis az enzimfixálás néven ismert lépés csökkenti azoknak az enzimeknek az aktivitását, amelyek egyébként gyors oxidációt idéznének elő. Ezután a leveleket sodorják, majd a napon megszárítják.

Az így kapott szálas teát shaiqing maocha néven ismerik, ami napon szárított zöld teát vagy napon szárított nyers teát jelent.

Ebben a szakaszban tehát a nyers pu-erh sokkal közelebb áll a zöld teához, mint a feketéhez. A fekete tea készítésekor a termelő szinte éppen az ellenkezőjét teszi: megtöri a leveleket, és szándékosan hagyja őket oxidálódni, mielőtt megszárítaná őket.

A feldolgozásbeli különbség ízében is érezhető.

A fiatal sheng valóban ízlelhető zöld teának

Ha a pu-erh-ről alkotott elképzelésed főként az érett teán alapul, egy fiatal sheng pu-erh kissé meglephet.

Sötét és földes íz helyett tiszta, aranyszínű főzetet találhatunk, virágos, friss gyógynövényes, gyümölcsös vagy mézes aromákkal. A tea ragyogó és élénk lehet, keserűsége megérinti a nyelvet, fanyarsága pedig összehúzza a szájat, mielőtt visszatérne az édesség.

Néhány fiatal sheng szinte nyughatatlannak érződhet a csészében. Energikus, karcos és olyan frissesség jellemzi, amelyről egyáltalán nem az „érlelt tea” jut elsőként eszünkbe.

Egy érett pu-erh mellé téve úgy tűnhet, mintha csak távoli rokonok lennének. Bizonyos zöld teák mellett azonban sokkal könnyebb felismerni a hasonlóságot.

A gyártás korai szakaszában mindkettőt hőkezelik, hogy lassítsák az enzimatikus oxidációt. Mindkettő megőrizhet friss, zöld vagy virágos jegyeket. Fiatalon mindkettő viszonylag világos főzetet adhat.

Ám ezen a ponton a hasonlóság érdekesebbé válik, mint maga az elnevezés.

A zöld tea és a nyers pu-erh feldolgozása meglepően hasonlóan kezdődhet.

Nem feltétlenül maradnak ilyenek.

Zöld tea, fekete tea és pu-erh: négy feldolgozási út

A különbségek sokkal könnyebben láthatók, ha a négy teát egymás mellé helyezzük.

A pontos módszerek teánként eltérnek, de a fő feldolgozási utak így néznek ki:

A táblázat leginkább árulkodó pontja rögtön az elején található.

A zöld tea és a nyers pu-erh egyaránt átesik a zöldrögzítésen, a fekete tea azonban nem. Ehelyett szárítás előtt szándékosan elősegítik az oxidációt.

Ezután a nyers pu-erh és a zöld tea útja ismét elválik. A zöld teát általában azért értékelik, mert nagyrészt megőrzi friss jellegét, míg a sheng az évekig tartó tárolás során tovább alakulhat.

Az érett pu-erh a nedves halmos fermentációval újabb irányt vesz.

Ezért ahelyett, hogy ezeket a teákat egy zöldtől feketéig terjedő skála különböző árnyalataiként képzelnénk el, hasznosabb négy útra gondolni, amelyek ugyanattól a levéltől ágaznak el.

Fekete tea: az oxidáció munkára fogása

A fekete tea készítése során az oxidáció meghatározó szerepet kap.

A szedés után a leveleket általában fonnyasztják, amíg meg nem puhulnak. Ezután sodorják, csavarják vagy más módon megtörik őket. Amint a levél sejtjei felszakadnak, a korábban egymástól elkülönülő vegyületek reakcióba lépnek egymással az oxigén és a teában természetesen jelen lévő enzimek hatására.

A változás meglepően gyorsan végbemehet. A friss, zöld aromák elmélyülnek, a levelek besötétednek, és teljesen új ízvilág kezd kibontakozni. A teától függően malátás, mézes, virágos, aszalt gyümölcsös, karamelles, fűszeres vagy kakaós jegyeket fedezhetünk fel.

Amikor a termelő úgy ítéli meg, hogy az oxidáció megfelelő mértékű, megszárítja a leveleket, és ezzel lezárja a folyamatot.

A fekete tea ekkorra már nagyrészt elérte a kívánt karakterét.

Ez nem jelenti azt, hogy a fekete tea a tárolás során egyáltalán nem változik. Változik. Bizonyos mértékig minden tea változik. De a fekete teának nem kell tíz vagy húsz évet egy raktárban töltenie ahhoz, hogy fekete teává váljon.

Meghatározó átalakulása már a készítése során végbement.

Zöld tea: a frissesség megőrzése

A zöld tea esetében szinte az ellenkező megközelítést alkalmazzák.

Ahelyett, hogy elősegítené az oxidációt, a termelő a szedés után viszonylag hamar hőkezeli a leveleket. Ez nagyrészt inaktiválja azokat az enzimeket, amelyek máskülönben a levelek gyors oxidációját okoznák.

A különböző teakultúrákban ezt eltérő módon végzik. A kínai zöld teákat gyakran serpenyőkben vagy forgódobokban hevítik, míg a japán zöld teákat általában gőzölik.

Ezután a leveleket sodorhatják, formázhatják és száríthatják.

A cél nem az, hogy a levelet örökre változatlan állapotban őrizzék meg. A zöld tea is változik, és nem megfelelő tárolás esetén egy finom tavaszi tea meglepően gyorsan elveszítheti frissességét. A fekete teához képest azonban az eljárás célja, hogy sokkal többet őrizzen meg a levél friss, zöld jellegéből.

Ezért tűnhet eleinte annyira ismerősnek a nyers pu-erh.

A kezdeti feldolgozása hasonló logikát követ.

A jövője azonban nem.

Nyers pu-erh: kezdetben zöld, aztán az idő veszi át a szerepet

A nyers pu-erh meglepően hasonlóan indul, mint a zöld tea. A leveleken elvégzik a sha qing műveletét, majd sodorják és napon szárítják őket, így jön létre a laza levelű shaiqing maocha, amely a sheng alapjául szolgál. A maocha önmagában is fogyasztható, de gyakran addig gőzölik, amíg a levelek megpuhulnak, majd korongokba, téglákba, tuókba vagy más formákba préselik.

Fiatal korában még könnyű lehet kiérezni a zöld teával való rokonságát. Egy friss sheng lehet élénk, virágos és karakteres, erőteljes keserűséggel és fanyarsággal. Felfedezhető benne a kajszibarack, a vadvirág, a friss gyógynövény, a citrushéj vagy a méz ízjegye. Némelyik tea lágy, mások láthatóan eltökéltek, hogy megmutassák a karakterüket. Ha a történet itt véget érne, nem tűnne különösebben furcsának a nyers pu-erht egyfajta napon szárított zöld teaként jellemezni.

A sheng azonban hosszú emlékezetű és hosszú jövőjű tea. Miután elkészül, tovább változik. Az évekig tartó tárolás során a tiszta, sárga teaöntet színe aranysárga, narancssárga, majd borostyán árnyalatúvá mélyülhet. A friss virágos és gyümölcsös jegyek aszalt gyümölcsös, fás, gyógynövényes, kámforos vagy füstölős aromákká alakulhatnak. A nyersebb élek kisimulhatnak, miközben a textúra kerekebbé és mélyebbé válik.

Ez nem egyik napról a másikra történik, és nem is pontosan ugyanúgy minden teaklepénynél. Részben éppen ebben rejlik a varázsa. A nyers pu-erh kezdetben közel állhat a zöld teához, az idő azonban lassan egészen máshová vezeti.

A különbség abban rejlik, ami ezután történik

Képzeljünk el egy friss zöld teát és egy fiatal nyers pu-erht egymás mellett, röviddel az elkészítésük után.

Ekkor a hasonlóságok meglehetősen meggyőzőek lehetnek. Mindkettőt a feldolgozás korai szakaszában hőkezelték az enzimes oxidáció korlátozására. Mindkettő lehet virágos, friss és viszonylag könnyed a csészében. Mindkettő levelei még bőven őrizhetik zöld színüket.

Most képzeljük el ugyanezeket a teákat húsz évvel később.

A legtöbb zöld teánál nem igazán ez a cél. A jó zöld teát általában igyekszünk megóvni a túl sok oxigéntől, nedvességtől, melegtől és az idő múlásától, mert meg szeretnénk őrizni friss állapotának tulajdonságait.

A nyers pu-erh másként viszonyul az idő múlásához. A hosszú távú átalakulás eleve az egyik oka lehet annak, hogy félretesszük.

A tárolás az eredeti tealevél és a feldolgozás mellett maga is alakítani kezdi a teát. Egy évekig meleg, párás környezetben tartott teaklepény egészen más utat járhat be, mint egy hűvös, száraz helyen tárolt.

Egy fiatal sheng ezért meglepően közel állhat a zöld teához. Ha elegendő időt kap, ezt a hasonlóságot később már nehéz lehet felfedezni.

Közben nem vált fekete teává.

Egyszerűen olyasmit tett, amire a legtöbb zöld teát soha nem szánták: folyamatosan valami új dologgá alakul.

Mi történik a nyers pu-erh érlelése során?

A teával kapcsolatos magyarázatok ezen a ponton gyakran a kézenfekvő „természetes fermentáció” kifejezéshez nyúlnak.

Hasznos rövidítés, a valóság azonban ennél összetettebb.

A sheng érlelése során egyszerre számos változás megy végbe. Az oxidáció különböző formákban folytatódik. A levélben lévő vegyületek lebomlanak, egyesülnek és átalakulnak. A hőmérséklet és a páratartalom befolyásolja e reakciók sebességét, miközben az enzimek és a mikroorganizmusok is szerepet játszhatnak.

Ez az egyik oka annak, hogy a tárolás ennyire sokat számít a pu-erhnél.

Két, eredetileg azonos teából készült korong íze tizenöt vagy húsz év elteltével feltűnően eltérhet, ha különböző helyeken tárolták őket. Egy párás, szubtrópusi raktár és egy hűvös, száraz helyiség nem pontosan ugyanabba az irányba tereli a tea fejlődését.

A sheng érlelése tehát nem egyszerűen a fekete tea oxidációjának nagyon lassú változata, és nem is azonos az érlelt pu-erh készítéséhez alkalmazott nedves halmozással.

Ez az átalakulás lassabb és kevésbé szabályozott módja.

A nyers pu-erh esetében az idő nem csupán a gyártás után múlik.

Újabb összetevővé válik.

Az érlelt pu-erh gyorsabb utat jár be

Az érlelt pu-erh ugyanarról az általános alapról indul, mint a nyers pu-erh: napon szárított maochából.

Ezután szétválnak az utak.

A shou készítéséhez a termelők halmokba rendezik a maochát, megnedvesítik, majd meleg, párás körülmények között kezelik. Ez a wo dui, vagyis a nedves halmozás.

Ezekben a halmokban a mikrobiális aktivitás drámaian megnő. Hő keletkezik, a levelek elsötétednek, a tea pedig olyan gyorsan változik, ahogyan hagyományos száraz tárolás mellett sohasem tudna.

Az alapanyag néhány hét alatt sötétté, lággyá és gyökeresen átalakulttá válhat.

Ezért az érlelt pu-erh teát néha az érlelt shenghez vezető rövid útként írják le. A hasonlatnak van némi alapja, különösen történelmi szempontból, de nem érdemes túlságosan szó szerint venni.

A jó érlelt sheng és a jó shou egészen más élményt nyújt.

Az érlelt pu-erh sajátos karakterrel rendelkezik: sötét fa, gabona, datolya, diófélék, kakaó, föld, és olykor lágy édesség jellemzi, amely a további felöntésekkel mintha egyre testesebbé válna. Az érlelt sheng ízvilága részben átfedhet ezekkel a sötétebb jegyekkel, de gyakran az aszalt gyümölcsök, gyógynövények, füstölő, kámfor vagy érlelt fa sajátos rétegeit is magában hordozza.

A wo dui nem egyszerűen felgyorsítja a sheng érését.

Más útra tereli a teát.

Az oxidáció és a fermentáció nem ugyanaz

A teával kapcsolatos szókincs nem mindig könnyíti meg a dolgunkat.

A fekete teát néha „teljesen fermentált teaként” említik. Ezt a kifejezést régóta használják, de félrevezető lehet, ha a fekete teát a pu-erh teával hasonlítjuk össze.

A fekete tea előállítása során végbemenő fő átalakulás az enzimatikus oxidáció. A leveleket megtörik, így oxigénnel érintkeznek, a természetes enzimek pedig elősegítik azokat a kémiai változásokat, amelyek a fekete tea sötétebb színét és jellegzetes ízvilágát adják.

Az érlelt pu-erh a nedves halmozás során mikrobiális fermentáción megy keresztül. A mikroorganizmusok aktívan részt vesznek a tea átalakításában.

A három közül a nyers pu-erh átalakulása a legkevésbé egyértelműen besorolható. Hosszú érlelése során az oxidáció mellett más kémiai, enzimatikus és mikrobiális változások is végbemennek, amelyeket mind befolyásolnak a tea tárolási körülményei.

Szerencsére nem kell minden kanna tea elkészítésekor kémiaórát vennünk.

Gyakorlati szempontból elég ennyit tudni:

• A fekete teát a feldolgozás során szándékosan oxidálják.
• A zöld tea enzimatikus oxidációjának nagy részét korai hőkezeléssel állítják le.
• A nyers pu-erh feldolgozása során szintén hőkezeléssel állítják le az oxidációt, ezután azonban a tea a tárolás során tovább alakul.
• Az érlelt pu-erh feldolgozásához szándékosan előidézett mikrobiális fermentáció is tartozik, amelyet nedves halmosítással végeznek.

Ha megértjük ezt a négy feldolgozási utat, a kész tea színe már sokkal kevésbé lesz fontos.

Akkor hová sorolható a pu-erh?

Az általánosan használt kínai osztályozási rendszer a teákat hat nagy kategóriába sorolja: zöld, fehér, sárga, oolong, fekete és sötét tea.

Amit az angol nyelvben fekete teának neveznek, az a kínai hongcha kategóriának felel meg, míg a pu-erht általában a heicha, vagyis a sötét teák közé sorolják.

Ha mélyebben elmerülnénk a teák rendszertanában, e besorolásnak további árnyalatai is vannak, különösen a nyers pu-erh esetében, de az itteni kérdés megválaszolásához ezekre nincs igazán szükségünk.

A lényeg egyszerűen az, hogy a pu-erh nem az angol fekete tea kínai változata.

És bár a fiatal nyers pu-erh közeli rokonságban áll a zöld teával, az sem igazán hasznos, ha minden pu-erht „zöld teának” nevezünk.

Néha úgy a legkönnyebb megérteni a pu-erht, ha nem próbáljuk egy másik kategóriába belekényszeríteni.

A pu-erh az pu-erh.

Milyenek a csészében összehasonlítva?

A feldolgozás meglehetősen elvont fogalomnak tűnhet, amíg egymás mellett el nem készítjük a teákat.

Így a különbséget már sokkal könnyebb kiérezni.

A zöld tea karakterének középpontjában gyakran a frissesség áll. Stílustól függően ez jelenthet füves, párolt zöldséges, gesztenyés, babos, virágos, algás vagy lágyan növényi, édeskés jegyeket.

A fekete tea általában melegebb ízvilágot kínál: maláta, méz, aszalt gyümölcs, karamell, virágok, kakaó vagy fűszerek jegyeit.

Egy fiatal nyers pu-erh frissességében emlékeztethet a zöld teára, de gyakran jóval erőteljesebb. Keserűsége és fanyarsága intenzív lehet, amelyet édesség, fokozott nyálelválasztás és hosszan vissza-visszatérő utóíz követ még jóval azután is, hogy lenyeltük a kortyot.

Egy hosszan érlelt nyers pu-erh esetében a zöld teával való hasonlóság már kezd elhalványulni. A tealevéltől és a tárolástól függően a csészében aszalt gyümölcsök, gyógynövények, fa, kámfor, füstölő vagy öreg gerenda jegyei jelenhetnek meg. A tea színe besötétedik, textúrája lágyabbá válik, és az egykor éles karakterű tea meglepően szelíddé érhet.

Aztán ott van az érlelt pu-erh, amely ízvilágában általában eleve sötétebb tónusú. Gyakoriak a fa, a gabona, a datolya, a diófélék, a kakaó és a föld jegyei; a tea testes, keserűsége pedig általában sokkal enyhébb, mint a fiatal shengé.

Ha csak a csészében lévő teát nézed, könnyű megérteni, miért tévesztik össze a shout a fekete teával, a fiatal shenget pedig a zöld teával.

Sokkal érdekesebb történet tárul fel, ha tudjuk, hogyan készültek.

Mi a helyzet az elkészítéssel?

E teák eltérő jellege gyakran az elkészítési módjukban is tükröződik.

A zöld teával általában meglehetősen kíméletesen bánnak, különösen a finom tavaszi teákkal. A vízhőmérséklet vagy az áztatási idő apró változásán múlhat, hogy édes vagy kellemetlenül keserű tea kerül a csészébe.

A fekete tea általában jól bírja a forróbb vizet, és rendszerint közepes mennyiségű tealevéllel, percekben mérhető áztatási idővel készítik.

A pu-erh különösen jól illik a gongfu elkészítési módhoz. Nagyobb mennyiségű tealevél kerül egy kis gaiwanba vagy teáskannába, majd sok rövid felöntés következik. Ez az útmutató segíthet elsajátítani, hogyan készíts pu-erh teát.

A préselt teáknál ez is az élmény része lehet. A korongból letört tömör darab lassan fellazul. Az egyik felöntés az aromát, a következő a keserűséget, egy másik pedig az édességet vagy a textúrát emelheti ki. Egy kezdetben kissé visszafogott érlelt pu-erh néhány kör után sűrűvé és krémessé válhat.

Semmilyen szabály nem írja elő, hogy a pu-erh teát így kell elkészíteni.

Ha azonban azt szeretnéd megtapasztalni, hogyan változik a tea, nem pedig csupán egyetlen erős felöntést megkóstolni, a gongfu elkészítési mód remekül illik a pu-erh teához.

A pu-erh több vagy kevesebb koffeint tartalmaz, mint a zöld vagy a fekete tea?

Nincs egyszerű szabály.

A teakategóriákból nem lehet megbízhatóan következtetni a koffeintartalomra. A csészédbe kerülő mennyiség függ a fajtától, a levélanyagtól, a szedési szabványtól, a termesztési körülményektől és a feldolgozástól, valamint attól is, hogyan készíted el a teát.

Egy enyhén áztatott fekete tea kevesebb koffeint tartalmazhat, mint egy hosszú gongfu teázás, amelyhez nagy mennyiségű fiatal shenget használsz.

Ezek a rövid gongfu felöntések önmagukban ártalmatlannak tűnhetnek, de ha tízet vagy tizenkettőt megiszol belőlük, összeadódnak.

Ezért jobb, ha nem azért választasz pu-erh teát, mert azt feltételezed, hogy természeténél fogva kevesebb koffeint tartalmaz, mint a zöld vagy a fekete tea.

Azért válaszd, mert pu-erh teát szeretnél inni.

Akkor a pu-erh fekete vagy zöld tea?

Egyik megnevezés sem igazán találó.

A pu-erh nem fekete tea, és bár a fiatal nyers pu-erh feldolgozása kezdetben sokkal közelebb áll a zöld teáéhoz, később eltér attól. A sheng az idő múlásával tovább alakul, míg az érlelt pu-erh a nedves halmos fermentáció révén a maga útját járja.

A legegyszerűbb válasz tehát a következő:

A nyers pu-erh kezdetben közelebb áll a zöld teához, az érlelt pu-erh pedig inkább fekete teának tűnhet, de végső soron a pu-erh a maga útját járja.

És részben éppen ettől olyan érdekes felfedezni. Kóstolj meg egymás mellett egy fiatal és egy érlelt shenget, vagy hasonlítsd össze bármelyiket egy lágy, érlelt pu-erh teával, és máris láthatod, milyen sokszínű lehet a pu-erh világa.